A császármetszés, mint megszületési mód egyre több kisbabát érint az utóbbi években.

Visszatekintve láthatjuk, hogy míg 1965 környékén 4,5%-volt, addig hazánkban az országos átlag ma meghaladja a 30%-ot, egyes intézményeknél pedig még a 70%-ot is meghaladhatja. A császármetszés életeket menthet, ha helyesen alkalmazzák, ez esetben igazi áldás.
Tudjuk, hogy maga a vajúdás, valamint a szülés természetes befejezése mintegy 4 hetet érlelhet a magzaton, aki így jobb esélyekkel indul méhen kívüli életének, mint egy olyan gyermek, akit az orvos emelt ki édesanyja hasából egy nagy hasi műtét keretein belül.
Vannak helyzetek azonban, mikor mégis császármetszésre lehet szükség a baba vagy édesanyja életének megvédése céljából.
Gyakran találkozom azzal a szemlélettel korábban császármetszéssel szült édesanyák, sőt olykor szakemberek szájából, hogy aki császármetszésen esett át, soha többet nem szülhet hüvelyi úton. Mindig elszomorodom ilyenkor, ugyanis ez, ebben a formában nem igaz. Vannak édesanyák, akik esetében a császármetszésre olyan okokból kifolyólag került sor, amely okok nem változtak, szűntek meg a következő terhességükig pl. a méh veleszületett rendellenessége, ami esetleg megakadályozza a baba megfelelő irányba való pozícionálódását, vagy olyan krónikus betegségük van, ahol veszélyeztetné az ő életüket a hüvelyi szülés kísérlete. Ez azonban jóval ritkább jelenség, mint ahogyan ezt a jelenlegi császáros statisztikák sejtetnék velünk.
Amennyiben a császármetszés olyan okból történt, mely csak arra a várandósságra volt jellemző, akkor megfelelő támogatás mellett a császár utáni szüléskísérésben gyakorlott szakemberekkel körülvéve a hüvelyi szülés lehetséges.
Amennyiben császár utáni hüvelyi szülést tervezünk, a következő kérdéseket érdemes feltennünk választott orvosunknak:
• Milyen tapasztalatokkal bír császármetszés utáni hüvelyi szülésekben?
• Milyenek egyéni császáros statisztikái?
• CSUSZ kísérletei milyen arányban sikeresek?
• Mennyi vajúdást tart elfogadhatónak (hány órányi) CSUSZ esetén, ha a baba is és édesanyja is jól vannak?
• Mi az általános álláspontja a következő beavatkozások alkalmazását illetően: infúzió, oxitocin, prosztaglandin (méhszájpuhító) gél, epidurális érzéstelenítés, burokrepesztés, mozgáskorlátozás, gátmetszés, CTG?
• Ki lehet jelen a szülésnél?
Amiről még eddig említést sem tettünk, azok a CSUSZ kockázata. Ez pedig nem más, mint a műtéti heg szétválása.
Ennek bekövetkezése életveszélyt jelent mind az anyára, mind a babára nézve, és azonnali sebészeti beavatkozást igényel. A császármetszések többsége azonban alsó haránt metszéssel történik, és ebben az esetben nagyon ritka, kevesebb, mint 1 % a szétválás kockázata azon nők körében, akik egy vagy több műtét után hüvelyi úton szülnek. A hegszétválás kockázata alacsony függőleges vagy vízszintes heg esetén ugyanolyan magas, 1-7%. Nagyon ritkán „T" vagy „J" alakú vagy fordított „T"-re hasonlító heg van a méhen, ilyenkor 4-9% közötti a repedés kockázata. Amennyiben klasszikus, függőleges heg van a méh felső részén, a hegszétválás esélye 4-9%-os, ilyenkor újabb császármetszés javasolt. Ezt a korábban jóval gyakoribb műtéti technikát akkor szokták alkalmazni, ha a extrém helyzet fennállásakor a rendelkezésre álló idő nagyon kicsi, a baba far- vagy harántfekvésű, vagy a méh formája rendellenes.
Nagyon fontos tehát császár utáni szülés tervezésénél a gondos információgyűjtés a rendelkezésünkre álló lehetőségekről, a körülöttünk dolgozó szakemberek szemléletéről, tapasztalatairól, saját és kisbabánk egészségügyi állapotáról. És van valami, ami talán még ennél is fontosabb lehet: a hit, hogy meg tudjuk csinálni. Mert legtöbbször lehetséges.

https://www.youtube.com/watch?v=XWk0BNvVppM 

Ezt a klipet Mélykúti Andreának köszönhetjük.