Vannak helyzetek, mik ellen nem tudunk tenni. Van, amikor nehéz helyzetbe kerülünk. És van, amikor úgy sérülünk, hogy akkor és ott esélyünk sincs még csökkenteni sem a sérülést. Mégis, utána fel kell álljunk, és élni tovább az életünket.

Bántalmazás. Nemi erőszak. Elhanyagolás. Traumatikus szülés.

Mind olyan kifejezések, amikkel nem szeretünk saját életünk kapcsán találkozni, mégsem hunyhatjuk be a szemünket. Ma - 2014 vége felé - nagyjából minden harmadik-negyedik nő átélt már élete során zaklatást vagy erőszakot.
Nagyon sokan már gyermekként - és nem is elsősorban idegenek révén, hanem hozzájuk közel állók által olyan trauma, ami meghatározza későbbi életét, önértékelését, szexualitását, szülését, gyermekágyas időszakát is. Gyakori jelenség az is, hogy a korai időszakban átélt traumák nem is tudatosan vannak jelen, mégis kifejtik hatásaikat.

A szülészeti erőszak - aminek létét többen tagadják, illetve egy traumatikus szülés is feldolgozást igényelhet, és különleges felkészülést igényel a következő gyermek születése előtt, hogy az a legjobban alakulhasson.

November közepén részt vettem a "TRAUMÁTÓL A GYŐZELEMIG: Hogyan értsük meg és segítsük a szülési traumát, szexuális erőszakot átélt anyákat workshop Penny Simkinnel" című továbbképzésen.

Penny egy fantasztikus ember, nagy tudású és tapasztalatú dúla, aki 1968 óta szolgálja az édesanyákat.
Csodálatos volt tőle tanulni, különösen egy ilyen érzékeny témáról, hihetetlen finomsággal, empátiával beszélt.

Hogy miért aktuális ez a kérdés?

Íme egy pár szomorú adat, amit a nokjoga.hu oldalról vettem át:

"Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját

A nőket érő erőszak elkövetői az esetek túlnyomó többségében partnerek vagy volt partnerek

A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.

A nők 23 százaléka élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)

A testi erőszakot átélt nőket partnerük az esetek legkevesebb 7 százalékában szexuálisan is bántalmazta. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)

A testi erőszakot megélt nők 55 százaléka, a szexuális erőszakot megélt nők 44 százaléka a támadás során súlyos sérüléseket szenvedett (zúzódások, ficamok, nyílt sebek, csonttörések, fej- és arcsérülések). A nők egyharmadának orvosi ellátásra volt szüksége a sérülései mértéke miatt.

A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak vagy megölik őket vagy gyerekeiket.

A válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik, a szakítási szándék bejelentésétől számított két évet a szakirodalom fokozott veszélysségű időszaknak tekinti. Ebben az időszakban sok nő a fenyegetésektől való jogos félelmében tér vissza a partneréhez.

A bántalmazást megélt nők 27 százaléka arról számol be, hogy partnere az erőszakkitörések során soha nem állt alkohol vagy drog hatása alatt.

A párkapcsolati erőszakot megélt nők más nőkhöz viszonyítva ötször olyan eséllyel esnek át vetélésen és abortuszon.

Azok a nők, akik 16 éves koruk előtt a szüleik közötti testi erőszak tanúi voltak, felnőttként kétszer olyan eséllyel kerültek maguk is fizikailag bántalmazó párkapcsolatba.

A feleségüket bántalmazó apák egyharmada a gyereke(ke)t is verte.

Azok a nők, akik 16 éves koruk előtt szexuális visszaélést szenvedtek el, felnőttként több mint kétszer olyan eséllyel kerültek bántalmazó párkapcsolatba, és négyszer olyan eséllyel váltak szexuális erőszak áldozatává.

A párkapcsolati erőszakban élő nők 43 százalékával 12 évesnél fiatalabb gyerek(ek) is élt(ek).

A lakosságnak mintegy 70%-a úgy gondolja, hogy a gyermekbántalmazás megengedhető, ha „nevelési célzatú verés”-ként jelenik meg.

A bántalmazóval élő nők kevésbé tudják érvényesíteni a terhesség választásával kapcsolatos jogaikat: a bántalmazók partnereinek jellemzően több gyermeke születik, mint a nem bántalmazó családokban. A nemzetközi tanulmányok egyre világosabban kimutatják, hogy e terhességek jelentős része a partner által elkövetett nemi erőszak, és/vagy a fogamzásgátlás megakadályozása következtében jön létre, és a bántalmazott kiszolgáltatottságának növelése a célja.

A bántalmazás gyakran a terhesség alatt kezdődik. Ha korábban is alkalmazott a bántalmazó fizikai erőszakot, a terhesség ideje alatt sem hagyja abba. A bántalmazott terhes nők aránya világviszonylatban 4-12%, az alacsony jövedelmű, és fiatal nők körében több esetről tudnak, ott a 38%-ot is elérheti. Angliában 30% azoknak a nőknek az aránya, akiket partnerük a terhesség alatt kezdett el fizikailag bántamazni. Magyar adat nem áll rendelkezésre."

A szülészeti erőszakról, traumatikus szülésekről nincsenek statisztikák.

Mikor várandósak leszünk, és magunk is anyává válunk, nagyon sok korábbi élményünk a felszínre kerül. Az új szerep, a megváltozott test, a bennünk fejlődő élet mind mind felidézhet olyan szituációkat, amik jelentősen befolyásolhatják egész anyaságunkat. Van, hogy nem az első gyermeknél, hanem valamelyik kisebb gyermekkel való várandóság során merülnek fel olyan érzések vagy emlékek az anyában, amik az adott pillanatban gyökeres változásokat hozhatnak. Megfelelő támogatás mellett a felmerülő nehézségeket könnyebb megoldani, a re-traumatizáció is elkerülhetőbbé válik.

Hiszem, hogy mivel ilyen magas arányban van közöttünk ez a jelenség, akkor minden nőnek - kérdés nélkül -kijár a feldolgozás lehetősége. Hiszem, hogy tehetünk a minket érő negatív hatások ellensúlyozására, hogy mindezek dacára lehet szép és boldog a szülésélményünk, zökkenőmentes a gyerkágyunk, boldog a párkapcsolatunk.

Ha úgy érzed, hogy tudok neked segíteni, hogy tudásom és tapasztalataim a javadra lehetnek, fordulj hozzám bizalommal.