Mikor babahordozási tanácsadásra megyek, minden esetben figyelembe veszem az egyéni adottságokat, hogy a hordozó személlyel együtt ki tudjuk választani a számukra leginkább megfelelő hordozási módot és hordozóeszközt. A belül zsebes keresztezett kötés egy "hosszúkendős" kötés. Ez azt is jelenti, hogy ugyanannak a személynek jóval hosszabb kendőre van szüksége a megkötéséhez, mint a kengurukötés megkötéséhez. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy míg a kenguru kötést kényelmesen megkötöm 3,2 m hosszú kendővel, addig több, mint 1 méterrel hosszabb kendőre van szükségem ennek a kötésnek a megkötéséhez. (Méreteim azt hiszem, többnyire átlagosnak mondhatóak. Nyilván nem ugyanarra a hosszra van szüksége, egy 155 cm magas, 50 kg-os, filigrán nőnek, illetve 190 magas, 80-90 kilós párjának - ezek a különbségek "hosszúkendős" kötések esetén fokozottan érzékelhetőek, ilyenkor érdemes saját hordozót beszerezni a könnyebb kezelhetőség érdekében)

Ennél a kötésnél a babát a hordozó személy egy előre kialakított zsebbe csúsztatja bele, majd a kendő szárait a viedón látható módon keresztezve és alvezetve a hordozó személy háta mögött csomózzuk meg. Ezt a kötést rugalmas hordozókendővel is alkalmazhatjuk, ha a kendő szárait kiterítjük a baba hátán. Erre a rugalmas kendők rugalmas jellege miatt van szükség, ugyanis csak több rétegben alkalmazva tekinthetők elegendően biztonságosnak. Szövött hordozókendő használata esetén a kendőszárak kiterítése a baba hátán szükségtelen. Nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy ha szétterítjük a szárakat, hogy - főleg újszülötteknél - abnormálisan széles terpeszbe kényszeríthetik a baba lábait (hiszen egy közel 70 centiméteres szövött anyagot kell két plusz rétegben "eldolgozni" a pici babalábak közt). A szárak feszesre húzott felső szegései pedig nyomást gyakorolnak az érzékeny babagerincre és ezzel kiegyenesedésre, extrém esetben homorításra ösztönzik azt.